This is so hard for me To find the words to say ...

A legnehezebb dolog az életben, amikor nem tudunk megszólalni, amikor nem tudjuk elmondani, hogy mit is érzünk, mit miért is teszünk. Vagy amikor nem tudjuk megmagyarázni, mi miért is történik.. Csak sodródunk az árral, hagyjuk, hogy a hullámok magukkal ragadjanak. És lehet, hogy tudjuk ez nem vezet semmi jóra, amíg nem tudunk megszólalni, addig nem tudunk küzdeni ellene, addig a hullámok egyre távolabb visznek a parttól, a valóságtól.

Captive inside of me All emotions start to hide...

Voltam ebben az állapotban, nem is olyan régen megint. Tévképzet, hogy ha elrejtem az összes érzelmem, a félelmeim, akkor majd nem leszek sebezhető. De erre csak akkor jöttem rá, amikor már olyan messze vittek a hullámok a parttól, hogy szinte nem is láttam.

Watch me, Fading I'm losing  All my instincts, falling into darkness....

Múlt héten csütörtökön elengedtem mindent. Hagytam, hogy a sötétség lehúzzon, hogy a világ kiszoruljon a fejemből. Nem érdekelt, hova visznek a hullámok, nem számított, hogy esetleg többé nem lesz normális emberi kapcsolatom. Hagytam, hogy minden üres és kiszámíthatatlan legyen. Engedtem bezáródni a saját falaimat...

Each time I try to speak There's a voice I'm hearing And it changes everything....

Az elmúlt hetekben többször is próbálkoztam "segítséget kérni". De mindig megtudtam magamat győzni, hogy nekem nem kell. Próbáltam elengedni azt a kis fényt ami (bocsánat, aki), még itt tartott, aki miatt nem süllyedtem el teljesen...aki miatt még volt egy pici lyuk a falamon.... Ugyanakkor, a teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy aki miatt azért egy kicsit ide is kerültem.... Vagytok itt a csoportban, akik próbáltatok győzködni, hogy felejtsem el, hogy lépjek tovább, de nem hallgattam rátok, még akkor sem amikor már láttam a nihilt, láttam a csendet... Logikusan belegondolva még igazatok is volt.. De én nem ilyen ember vagyok. Lehet egyszer ez lesz a vesztem, de akiben látom a fényt, azt nem tudom elengedni. És nem is fogom...

It's not too late for me, To keep from sinking further...

... Mert  csütörtök este, amikor már tényleg alig láttam bármit, akkor a fény újra felragyogott. De nem a távoli partról, hanem onnan mellőlem, a hullámok közül.. És nem hagyhatom, hogy ezt a fényt elnyelje a sötét morajlás. Ezért nem hagyhatom, hogy engem elnyeljen... Hogy miért most, hogy miért ezek után? Mert akkor értékeli az ember igazán azt ami lehet, ha elfogadta mindazt ami nem lehet. Ez nem Murphy, ez nem is a sors, ez egyszerűen az élet. A legszebb  dolgokért mindig meg kell küzdeni. Minden egyes lépést, akármilyen nehéz is de meg kell tenni.  Le kell küzdeni minden félelmet, el kell engedni minden aggályt, és csak is előre szabad nézni. Én azért is tartottam itt, mert eddig azt néztem mit rontottam el a múltban, nem azt mit érhetek el a jövőben. Ez a felfogásom most a hétvégén megváltozott....

Tear down these walls for me, Stop me from going under...

.. Már célom van. Nem azt akarom megváltoztatni ami volt, hanem el akarom érni amit lehet.  Van miért kijutni a partra, van kiért.. És tudom ez nehéz lesz, mindkettőnknek... nagyon messze van, rengeteg a hullám, de együtt nincs lehetetlen..Nincs leküzdhetetlen akadály, nincs áttörhetetlen fal... Célok, és hit kérdése minden.  És nagyon nehéz volt eddig elhinni, mert nem is akartam, mert nem akartuk, de most ugyanaz a cél van elől...

Tear down these walls for me It's not too late for me, Tear down these walls for you, It's not too late for you...

 Hogy mi változott? Most már ki merem mondani amiben hiszek. El merem hinni, ami lehet. És nem félek beengedni a fényt... Tudom, hogy ez nem garancia semmire, de egy kibaszott jó ok küzdeni, nem csak magamért, nem csak a saját falaim lerombolásáért. A hullámok között találkoztunk, de együtt megyünk ki... centiről-centire, hullámról-hullámra, mindig csak egyet előre...

...és a falak, a tiéd, az enyém majd tégláról téglára omlanak le...

Ebben a csoportban nem csak azért vagytok mert Ti vagytok a legfontosabb emberek számomra, hanem azért is mert tudom jól, mindannyian küzdötök valahol, valamilyen hullámokkal, falakkal. Még ha nem is valljátok be nyíltan.. A legkisebb halvány fénysugarat is meg kell ragadni, ha a végén ott a napsütés... Nem a mának élünk, és nem a múltból.... Tanulj meg hinni a semmiben, mert akkor nincs mit veszíteni, és tiéd lehet minden..