"Az élet olyan mint egy doboz bonbon: Az ember nem tudhatja mit vesz belőle." Mindenki ismeri a Forrest Gump című film legendás mondását. Hogy ez mennyire igaz, mennyire időtlen , azt szinte kifejezni sem lehet. Nap mint nap a saját bőrömön tapasztalom, az élet váratlan húzásait, hatásait.

A fenti idézet nem is annyira a váratlan dolgokról szól, hanem az ösztönösség és a tudatosság között állít egy igen éles különbséget. Ez az, amivel mostanában én is igencsak küzdök. Egyre többször gondolom végig azokat a sarkalatos pontjait életemnek, ahol dönthettem volna másképp, csinálhattam volna okosabban. Persze utólag bármit is megbánni hülyeség. Az emberi élet egy lineárisan felépített folyamat. Ha csak egy valamit is máshogy csinálok, egyszer régen a múltban, akkor minden borul a jövőben. Lehet néhányotokat, vagy akár egyikőtöket sem ismerem meg. Ezzel a szemlélettel nézve pedig , semmit nem bánok meg amit idáig tettem. Ti mindannyian, akik tagjai vagytok jelenleg a privát kis csoportomnak, értékes részei vagytok az életemnek, így vagy úgy.

A múltamon ugyan nem változtatnék, de a jövőmön szívesen alakítanék. És itt jön képbe az ösztönösség és a tudatosság kérdése. Mindkét módon kiveheti Forrest azt a bonbont a dobozból, de az eredmény más lesz. Ha csak egyféleképpen dönthetsz, nagyon fontos milyen élethelyzetben melyiket választod.
Alapvetés ugye, hogy ha ösztönösen cselekszel a szívedre hallgatsz, ha tudatosan akkor az eszedre. Viszont van egy nagyon fontos különbség a két választási lehetőség között.  Ösztönös cselekvés után, van változtatási lehetőséged. Tanulhatsz a hibából, megélheted a saját döntésed eredményét. És ha ezek után úgy látod nem jól döntöttél, még mindig van lehetőséged az eszed szerint tovább lépni.

Tudatos döntésnél azonban nincs reset gomb. Ugyanis itt nem fogod látni, a döntésed okozta hibákat. Egy előre elhatározott elv szerint élsz, amiben akkor sem veszed észre a buktatót, ha már átestél rajta. Nagyon nem mindegy tehát, hogy mikor, hogyan választunk.

Persze vannak dolgok, amiket muszáj az észérvek mentén eldönteni. Kocsit, lakást nem ösztönösen veszünk. Bankot sem így választunk, ahogy munkahelyet sem. Teljesen rendben van, hogy itt a logika az ami vezet.

Emocionális dolgokban azonban muszáj az ösztönökre hallgatni. Ez a legnagyobb igazság, amire újra és újra rájövök. Az emberi érzelmek, mindegy milyen téren is mutatkoznak meg, lehet szó kapcsolatról vagy barátságról, nem születhetnek tudatosan. Kicsit olyan ez mint Schröndiger macskája. Ösztönösen ki kell bontani a dobozt, mert azt kell feltételeznünk, hogy az a kibaszott macska él.  Hány meg hány olyan lehetőséget szalaszt el az ember az életében, ami akár pozitívan is megváltoztathatja a mindenségét, csak azért mert nem mer a szívére hallgatni. Mert úgy gondolja, hogy az ész az aminek vezetni kell.
És ez egy ok-okozati összefüggés ám. Mert ha nem döntesz ösztönösen az érzelmekben, lószart sem fog számítani a tudatos döntés a materiális világban. Senkit nem fog érdekelni, mennyire jól vásároltál autót, ha a szociális életed egy nulla.

Különösen ebben az időszakban, amikor amúgy is kicsit mindenki jobban meg van zuhanva az átlagnál, az alapvető szabadság érzetünk van korlátozva, rettentő sokat számít, hogy amennyire csak lehet legyünk rendben magunkkal, a barátainkkal, a kapcsolatunkkal. Ha pedig valamelyik hiányzik az életünkből, akkor ha kurvára fáj is,és nem vagyunk benne biztosak, de az ösztöneink vezéreljenek.

James T. Kirk kapitány mondta egy Star Trek részben: "Nem tagadhatjuk meg az esélyt, csak azért mert nem akarjuk, hogy igaz legyen."  Ennél nagyobb igazság pedig nem létezik.

Az élet jelenleg nem ideális, szerintem senkinek sem. Szóval hallgassatok a szívetekre, éljétek meg a pillanatokat, induljatok el új utakon, és teljesedjetek ki. Ha pedig valami nem úgy működik , ahogy azt vártátok, még mindig ott a lehetőség a tudatos váltásra. De soha ne maradjatok egyedül <3

(A lenti kép az amerikai Tesla együttes egyik legmegkapóbb borítója. Mert ugye a végén nem az fog számítani, hogy mit vettél meg magadnak, hanem, hogy kivel osztottad meg önmagad ;)