A mai egy nagyon érdekes nap volt. A munkahelyem kapott egy zsaroló vírust, ahol egy milliárd!!! forintot követeltek a helyreállításért. Természetesen a vezetőség ezt nem fizette ki. Mostanra a vesztesége a cégnek, már duplája a kért összeghez képest, mi meg bizonytalanságban vagyunk, hogy lesz e munkánk, tudunk e menni dolgozni, meg, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége. Teljesen elítélendő az ilyesfajta cselekedet, még ha magát a cégvezetést egyáltalán nem tudom sajnálni. Ugyanakkor, kihoztuk a mai napból a maximumot a kollégákkal.

Reggel hétkor mikor beérve tudatosult bennünk, hogy ma nem lesz munka, a kirendeltség vezető meg közölte, hogy akkor mehet mindenki haza, egy spontán ötletből adódva mi inkább ott maradtunk. Jó idő van, minek raboskodjon mindenki otthon a négy fal között. Előkerült egy focilabda, majd pár sör,  egy hangfal, és a kilencvenes évek legválalhatatlanabb diszkó slágerei, és tiszta fesztivál hangulat kerekedett. A céges autó szélvédőjén csattanó focilabda, az épület tetején táncoló haverok, az első felciccenő sörös doboz hangja.... Ebben a pár órában nem voltak gondok, nem volt bánat, csak öröm és önfeledt szórakozás. Fáj az állkapcsom annyit röhögtünk, leégett a karom és a vállam a tavaszi napsütésben, beállt a hátam egy rossz mozdulattól, de őszintén, nem érdekel.
Vannak azok a pillanatok, órák, napok, amikor úgy érzed nincs semmi csak a ragyogás. Pár napja egy régi barátom meghalt, ami nagyon földhöz vágott. Ebben a pár órában, mégis csak a boldogság volt. Minden ilyet meg kell becsülni.

Ebben az évben voltak ugyan kellemes pillanataim, vannak szebb emlékeim, de ez volt mindössze a harmadik nap, február 27. és március 1. után, ahol felhőtlenül boldog voltam, ahol nem érdekelt semmi csak az itt és a most..
Ez a szám viszont nagyon kevés, ezekből kéne több. Mert a végén nem az fog számítani hány évet éltem, hanem, hogy az éveimet mennyire tudtam megtölteni boldogsággal.  Egyelőre nem állok jól ezen a téren. Még mindig remélem, hogy ez változhat, hogy ez a három nap ami idén eddig adatott lehet több, hogy ezeknek a napoknak a pozitív hatásai, újra megtörténhetnek. Addig azonban, be kell érnem ennyivel, és három tökéletes nap emlékével, álomképeivel tovább lélegezni, tovább próbálkozni és tovább álmodni...

I won't hold back anything
And I won't care if you don't hear
Cause all I want is to be true
And say to all that I love you tonight

So far away, you are so far away...

Can't stand the shame!
Universal flame!
Can't stand the shame!
Universal flame!
The universe unfolds for you tonight

Though you feel you're far gone
Never to love again
Remember to have faith now
The sun will rise again!