Biztos mindenkinek volt már olyan napja, amikor nehezen vagy egyáltalán nem tudott elaludni. Ez az állapot, lehet tudatos, vagy lehet akaratlan is. Tudatos, amikor jó végig bulizni egy éjszakát, amikor nem érdekel a másnapi fáradtság, vagy amikor napokig tanulsz egy vizsgára, és a magolásra fordított időt, az alvás rovására szerzed meg. Én is csináltam ilyet. Egyetemen két-három napokat voltam ébren az első vizsgaidőszakomban, mindenféle természetes (és mesterséges) szerek hatására. Ezek fizikálisan tartanak ébren, hogy minél hasznosabban tudjam eltölteni az időt. A lényeg, hogy ezeket a napokat külső segítséggel vészelte át a testem, magamra erőszakoltam az ébrenlétet.

Ilyenkor a testem pörgött, de mentálisan egyre kevésbé voltam fitt. Ennek ellenkezője az akaratlan álmatlanság, vagy más néven: az inszomnia. Ebben az állapotban az agyam képtelen kikapcsolni, miközben a testem elhal. Ez egy -állapotától és időtartalmától függően- változó erősségű mentális betegség.  Az inszomnia nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem tudok aludni, hanem, hogy az alvással töltött időben sem igazán pihen az agyam. Sajnos, én hosszából ítélve krónikusnak mondható állapotban vagyok. Nálam ez a betegség lassan két éve tart. Vettem alvásmérőt. Ijesztő eredmények jöttek ki. Van, hogy hiába alszom nyolc órát is, a ténylegesen ebből tartalmi idő alig húsz-harminc perc. Ennyit pihenek mentálisan. De mondhatom legalább, fizikálisan a testem pihent. 

Aztán vannak olyan időszakok is mint az elmúlt napok, amikor egyáltalán nem társul alvás ehhez az állapothoz. Kedden reggel hajnali ötkor keltem. Ennek most már hatvan órája. Azóta vagyok ébren. És ami a legijesztőbb benne, hogy az agyam pörög, egy pillanatig sem érzem a mentális fáradtságot. Mindezt úgy értem el, hogy semmilyen mesterséges segítséget nem alkalmaztam az ébren maradáshoz. Mivel elég sok mindenben utol tudtam magam érni ez alatt az idő alatt, mondhatnám, hogy legalább hasznosan telt ez a két és fél nap. De ez így akkor sem jó.

Hiába érzem most is, miközben ezeket a sorokat írom nektek, hogy az agyam csak úgy pörög, a testem már nem az enyém. Minden egyes karakter leütése fáj, a végtagjaimat alig uralom, és az egész egy olyan érzés mintha a lelkem egy idegen testbe költözött volna. Megijeszt, rettegek.. Mert ugye van/lesz az az állapot amikor a testem annyira kikapcsol, hogy már nem fog számítani az agyi ébrenlét.  Vannak azok a pillanatok, amikor annyira elvesztem a kontrollt fizikálisan, hogy érzem a gondolataim súlyát. Magam vagyok egy tükörben, látom az árnyakat, de semmi mást.. Kegyetlen és fájdalmas tud lenni, ha egyedül maradok magammal...

Az inszomniát szinte minden esetben mentális okokra lehet visszavezetni. Nálam is így van. Ez az egész küzdelem az élettel, a boldogsággal, a lelki egyensúllyal, sajnos ilyen követelményekkel járt. És az álmatlanság nem gyógyítható gyógyszeresen, csak a tünetei csökkenthetőek...

Addig, amíg nem gyógyulok meg, amíg a lelkem nem találja meg a helyes ösvényt, az inszomnia maradni fog sajnos.  Voltak napok, most is nem rég, meg persze máskor is, amikor , ha csak egy-egy napra is, de boldog(abb) voltam mint amúgy. Ilyenkor, még ha csak pár órát is aludtam, de mentálisan teljesen kipihentem magam. Ezek a napok lesznek az én megmentőim. Most az a célom, hogy ilyen napokból, élményekből legyen minél több, hogy ezt a ritka szemét betegséget le tudjam küzdeni...

Van célom.. meggyógyítani a lelkem, hogy újra ura legyek önmagamnak, az életemnek, és az álmaimnak, mind fizikális, mind lelki értelemben... Az elhatározás a legfontosabb és legnehezebb lépés.. Én tudom, hogy sikerülni fog.. még van itt dolgom...

Addig pedig, ha máshogy nem megy, marad a gyógyszeres tünetcsökkentés.. Tegnap az alkoholos nem ment, ideje szintet ugrani... Mert legalább a testemnek ideje lenne pihenni már....

My head is talking to me, I don't know what it needs
But the loudest voice is the one I heed