Van valami szép és megnyugtató a Covid miatt lezárt városban. Valami leírhatatlan, megfoghatatlan, nyugtató hatású miliő járja be ilyenkor Budapest utcáit. Elhihetitek, nekem is nagyon hiányzik a pezsgés, az éjszakai kocsmázások, a koncertek, most mégis valamiért jól esett a kihalt utcákon hazafelé suhanni.

Ülsz a kocsiban, rohannak el melletted a jellegzetes pesti épületek, a Duna méltóságteljesen hömpölyög a medrében. Autókat is alig látsz szembe jönni, kihalt minden, csak itt-ott hallatszik egy-két kósza madár hangja.
Olyan szinten elcsendesül minden, mintha nem is egy kétmilliós nagyvárosban lennénk, hanem valahol egy vidéki kis faluban. Én, aki amúgy mindig mindenhol zenét hallgatok, most abszolút nem hiányoltam. A csend hangja volt a legjobb amit most kaphattam.

A kora esti zajokból, szmogból, idegeskedésből már nincs semmi. A város ilyenkor születik újjá. Most különösen, hiszen szinte teljesen felszabadulhat éjjelente. Valami ilyet éltem meg én is hazafelé. A  húsz perces autóút több energiát, több új impulzust tudott adni, mintha elmentem volna egy nyugodt wellness hétvégére feltöltődni.
Gyönyörű ez a város... Kihalt magányában, ódon épületeivel, megkapó látképeivel..És ezt most élhetjük át igazán, amíg ilyen nyugodt és üres.

Ha tehetitek és mondjuk papírotok is van, menjetek ki éjszaka, üljetek be egy autóba és éljétek meg azt a megújulást, amit most én is. Kikapcsolta és újrabootolta a rendszert rendesen.