Na hello!

Először is üdv mindenkinek itt, aki hajlandó volt csatlakozni az újonnan indított zárt csoportomba. Egy ideje már gondolkodtam azon, hogy létre akarok hozni valami személyesebb, meghittebb kis közösséget, akiknek tényleg szívesen írom le a gondolataimat. Most úgy a vakvilágba nem posztolnám ki az arckönyvbe, mert nem tartozik minden emberre, meg szerintem nem is érdekel mindenkit. Már maga a Facebook is idegesít néha, de maradni kell, mert zenekari dolgok, fotózásos cuccok miatt használni kell. (már ha lehetne ugye koncertet fotózni).. Viszont szükségem van egy kis magán klubra, ahol nincsenek korlátok, nincsenek rejtegetni való dolgok. Sok szar történt mostanában velem, valahol ezt le kell írni...

Mindig is szerettem írni, pedig nem tartom magam egy extra újságírónak. A Rockvilág oldalát meg még sem szemetelhetem túl a saját gondolataimmal, az nem erre van.. Így lesz most ez a kis blog. Remélem egyikőtök sem fekete öves grammar názi, szóval előre is bocsi, hogy nem fogok minden apró vesszőhibát kijavítani. Ha túl sokat olvasom vissza amit írok, túl sokat finomítgatok rajta, akkor nem lesz spontán, nem lesz őszinte.

Na de most, hogy túl vagyunk a formaságokon, jöjjön miért is kezdek ebbe az egészbe bele. A tavalyi évem nem épp úgy telt el, ahogy azt előre elterveztem. Egy hosszú kapcsolat vége, egy munkahely váltás, amit inkább a két szék közül a pad alá tipikus eseteként írnék le, és persze a Covid miatti bezártság megtette a hatását..
Aztán jött 2021, ami erős indításában előbb elvitte a rádiós társaságunkból drága druszámat Csabit, majd egy hétre rá mindenki anyukáját, a világmindenség letüneményesebb nőjét Cafit..És amikor már pillanatra levegőt kaptam volna, jött a hír Örs haláláról ami úgy baszott földhöz, mint Hulk Hogan fénykorában bárkit...
Lett volna bőven okom a sárgaföldig inni magam, de szerencsére-néhány kivételtől eltekintve- ez elmaradt. Lehet már a kor az oka,de én sem bírom úgy a piát mint amennyire szeretném.. Viszont az elmúlt időszak nagyon bezárt... Erős falat húztam magam köré, amit ideje kicsit formálni. Nem szeretném, hogy rólam is konceptalbumot írjon a Pink Floyd.  (bár megtisztelő lenne, az tuti...)

Aztán pár hete valami elkezdődött. Örökké ugye nem eshet, szóval kis kapukat azért nyitottam magam körül. Vissza találtam egy-két rég elveszett baráthoz. Új impulzusok is kerültek az életembe, szóval már egyre jobban nyitott az a fal.  Ugyan teljesen sosem fogom kinyitni, mert inkább leszek veletek,  egy várban együtt, ahol tudom senki nem fog hátba szúrni, mint egy teljesen nyitott mezőn, ahol sosem tudhatom honnan jön az újabb támadás..

Az az erőteljes reményképem van, hogy itt újra önmagam lehetek. Újra kicsit közelebb kerülök hozzátok, ezáltal magamhoz is. 

A régi jó dolgokból már nem maradt semmi, van a reklámban.. nos ez nem igaz itt vagytok páran, akik igenis megmaradtatok. És persze a szükséges új emberek is, akik segítenek belépni életem egy új fejezetébe..I hope so..

Nah de nem akarom az első posztot Jókai regény hosszúságúra nyújtani, szóval nagyjából ennyi.
Létrehoztam ezt a zárt facebook csoportot is, ahol majd megjelennek ezek a szösszenetek, esetleg zenék, képek amik épp az aktuális állapotomat írják le. Örülök, ha itt vagy, elolvasod, megosztod gondolataid.

Én meg szívesen mindannyiótokkal, aki idáig eljutott és velem tart ebben az utazásban, megosztom majd a féltve őrzött dél-amerikai rum készletemet. Lehetünk titkos kalóz társaság.

Na köszipuszipacsi. ígérem nem lesz mindig ilyen negatív a hangulat, sőt biztos, hogy nem.

ui: (igyekszem majd a küllemét a blognak formálni, hogy ne úgy nézzen ki mint egy népszabadság rovat 1968ban :D )